A hídkorlátok tervezési koncepciója a korai egyszerű „lezárástól” egy modern, kifinomult biztonsági rendszerré fejlődött, amely a pufferelést, az útmutatást, az utasok kockázatkezelését és a jármű helyzetének szabályozását helyezi előtérbe. A beton mellett ma már széles körben használják a fémeket, például az acélt is, és a fémgerendás-oszlopkorlátok, például a hullámos gerendakorlátok váltak a fő áramlattá. A védelmi szintet olyan tényezők alapján kell beállítani, mint a tervezési sebesség, a forgalom összetétele és annak az útszakasznak a veszélyességi foka, ahol a híd található, és teljes körű -jármű ütközési tesztekkel és számítógépes szimulációkkal kell ellenőrizni.
A szerkezeti jellemzők alapján a hídkorlátok gerenda -oszlopos (fém és beton) korlátokra, vasbeton falkorlátokra és kompozit korlátokra oszthatók; az ütközésállóság alapján merev korlátokra, fél{1}}merev korlátokra és rugalmas korlátokra oszthatók. A közös korláttípusok közé tartoznak a betonkorlátok, a hullámos gerendakorlátok és a kábelkorlátok.
Az átmeneti szakaszok kialakítása fontos részlet. Például az SB-minőségű, szárnyfalak nélküli hidak átmeneti szakaszának korlátai zökkenőmentesen áthelyezhetők közvetlenül az út menti hullámos gerenda korlátokra, magas védelmi szinttel és rövid építési idővel.