(1) A hullámos gerendákhoz, oszlopokhoz, kereszttartókhoz, végsapkákhoz és összekötő csavarokhoz használt acél közönséges szénszerkezeti acél (Q235), műszaki előírásainak meg kell felelniük a „Szén szerkezeti acél” (GB 700) előírásainak.
(2) Összekötő csavarok. A hullámos gerendák feszítőelemek, amelyekhez nagy szilárdságú csavarok szükségesek az illesztéshez, hogy jelentősen megnöveljék az ízületek szilárdságát. A nagyszilárdságú csavarokhoz No. 45 acél vagy 20MnTiB acél használata javasolt, megfelelve a „Nagyszilárdságú nyomaték-nyírócsavar csatlakozások acélszerkezetekhez” (GB 3632-3633) előírásainak (GB 3632-3633): folyáshatár >, nyúlásszilárdság > 910 MPa, 1910 MPa. 10% vagy annál nagyobb, és 42% zsugorodási arány.
A nagy szilárdságú{0}}csavarok fejei hideg- vagy melegmegmunkálással alakíthatók ki, hengerlési módszerrel a menetek kialakításához, majd sófürdős kemencében vagy görgős kandallókemencében történő hűtéssel. Az oltási hőmérsékletet 860 fok és 880 fok között kell megválasztani, majd nitrátkemencében 340-380 fokos temperálást kell végezni az erősség és a keménység javítása érdekében. A nagy -szilárdságú csavarkötések rozsdaállóságának növelése, valamint a csavarok és anyák közötti kenés javítása érdekében a felületüket megfelelően meg kell kenni. A nagy -szilárdságú csavarok anyáit lehetőleg nem{10}} acélból kell készíteni, és megfelelő hőkezelésnek kell alávetni. A No. 35 acél fizikai tulajdonságainak meg kell felelniük a „Kiváló-minőségű szénszerkezeti acél műszaki feltételei” (GB) követelményeinek. 699) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A dióféléket lehetőleg melegen{0}}kovácsoljuk, és hőkezelés után dolgozzuk fel. Az anyákat meg kell kenni.
Az alátéteket folyamatosan lyukasztani kell lapos acélból vagy szalagacélból. Mivel az alátét felfekvési felülete a nyomatéktényezőt befolyásoló fontos tényező, az anyagok kiválasztásánál kiemelt figyelmet kell fordítani a felület simaságára, valamint az alátétek lyukasztására, alakítására szolgáló lyukasztó- és lapítógépek különböző teljesítményeire. Az alátétek gyártási folyamata: anyagválasztás → lyukasztás → lyukasztás → kovácsolás → köszörülés → hőkezelés → késztermék.
(3) Blokkolásgátló-blokkok. A blokkolásgátló blokkok készülhetnek profilacélból, és az acélnak meg kell felelnie a "karbon szerkezeti acél" (GB 700) előírásainak. Műszaki feltételeinek meg kell felelniük a "Hidegenalakított acél műszaki feltételei" (GB 6725) előírásainak.
(4) Ha az oszlop betonba van ágyazva, a beton minősége nem lehet kevesebb 15-nél. A beton anyagának meg kell felelnie a jelenlegi közlekedési ipari szabványnak, az "Autópálya-hidak és átereszek építésének műszaki előírásai" (JTJ). 041) rendelkezései szerint.
Anyagkorrózió elleni védelem: A hullámos gerenda védőkorlátok minden hidegen{0}}alakított acél alkatrészét-korróziógátló kezelésnek kell alávetni, általában tűzi-horganyzásnak. A tűzi-horganyzáshoz használt cinknek nem. 0 vagy nem. 1 cinknek kell lennie, a „Cink tuskó” (GB 470) előírásai szerint.
Tűzi-horganyzás után a csavarok, anyák és egyéb rögzítőelemek menetét meg kell tisztítani, vagy centrifugális szétválasztáson kell átesni. Ahol a körülmények megengedik, a csavarok, anyák és egyéb rögzítőelemek porszórt bevonattal is kezelhetők.
A mozgatható védőkorlátok korróziógátló kezelése-elvileg megegyezik a hullámos gerendás védőkorlátokéval. Tűzi-horganyzás alkalmazása esetén a horganyzott bevonat mennyisége 600 g/m2. Azokon a területeken, ahol az acél erősen koptató hatású, meleg-alumíniumozás, merítési és porfestési módszerek alkalmazhatók. A települések a helyi adottságok és a gazdasági és műszaki összehasonlítások alapján választhatják meg a megfelelő módszert. Meleg-merítésű alumíniumozás esetén a bevonat mennyisége elérheti a 110-120 g/m2-t. A különösen erős korróziónak kitett helyeken vagy esztétikai okokból a védőkorlát acél elemei bevonhatók műanyaggal vagy horganyzás után festhetők.